, 2024/2/29

A vesekő, egy gyakori urológiai állapot, amely a vesében képződő kemény, kristályos anyagok felhalmozódásával jön létre.

Ezek a kövek változó méretűek lehetnek, és komoly fájdalmat okozhatnak, ha elzárják a vizelet útját. A vesekövek diagnózisa és kezelése az egészségügyi szakemberek közötti szoros együttműködést igényli, hogy a betegek a legjobb lehetséges ellátásban részesüljenek.

Mi a vesekő?

A vesekő (más néven nefrolitiazis vagy urolitiazis) kis, kemény, kristályos anyagból álló képződmény, amely a vesében alakul ki. Ezek a kövek a vizeletben található ásványi anyagok és sók felhalmozódásából képződnek. A vesekövek mérete változó, lehetnek apró szemcsés nagyságúak, amelyek észrevétlenül távoznak a vizelettel, de akár több centiméteres nagyságúra is megnőhetnek, ami akadályozhatja a vizelet áramlását és erős fájdalmat okozhat.

Milyen tünetek utalhatnak vesekőre?

A vesekövek a vizelettel távoznak, de ha túl nagyok ahhoz, hogy könnyen áthaladjanak, elzárhatják a vizelet útját, ami fájdalmat és egyéb tüneteket okozhat.  A vesekövek összetétele változhat, beleértve a kalcium-oxalátot, a foszfátot, az urátot és más anyagokat.

A vesekővel kapcsolatos tünetek közé tartozhatnak:

  1. Hirtelen, erős fájdalom, amely a hát alsó részén, az oldalon (a bordák alatt, de a csípő fölött), a hasban vagy az ágyéki területen jelentkezhet.

  2. Vér a vizeletben (hematúria), ami pirosas vagy barnás színű lehet.

  3. Gyakori vizelési inger, különösen ha csak kis mennyiségű vizelet távozik.

  4. Fájdalom a vizelés közben.

  5. Hányinger és hányás, ami a fájdalom intenzitásával kapcsolatos lehet.

  6. Láz és hidegrázás, ha fertőzés is társul a vesekőhöz.

Ezek a tünetek gyakran akkor jelentkeznek, amikor a kő a veséből a húgyvezetékbe kerül, és elkezd lefelé vándorolni a húgyhólyag felé, ami elzárhatja a vizelet áramlását és fájdalmat okozhat. Előfordul azonban, hogy néha a vesekövek nem okoznak semmilyen észrevehető tünetet, különösen ha kicsik és könnyen áthaladnak a vizelettel.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Amennyiben vesekő gyanúja merül fel, fontos, hogy tudjuk, mikor szükséges orvosi segítséget kérni. A vesekő okozta tünetek intenzitása és természete jelentősen változhatnak, ezért van néhány kulcsfontosságú jel, amire figyelni kell.

Ha erős fájdalmat észlelünk, ami hirtelen kezdődik és hullámzó jellegű, különösen a hát alsó részén, az oldalon vagy a hasban, az azonnali orvosi figyelmet igényel. Ez a fajta fájdalom gyakran olyan intenzív, hogy nehezíti a mindennapi tevékenységek végzését, és gyógyszerrel sem könnyen csillapítható.

Ha vér jelenik meg a vizeletben, akár csak kis mennyiségben is, ez komoly aggodalomra ad okot. A vér a vizeletben azt jelzi, hogy a kő sértheti a húgyutakat, ami orvosi beavatkozást igényelhet.

Hányinger, hányás, láz, vagy hidegrázás esetén is orvoshoz kell fordulni. Ezek a tünetek fertőzésre utalhatnak, ami komplikációkhoz vezethet, ha nem kezelik időben. Különösen a láz és hidegrázás jelentheti azt, hogy a fertőzés már a szervezet egyéb részeire is kiterjedhet.

Végül, ha a tünetek tartósak vagy idővel rosszabbodnak, fontos, hogy mielőbb szakemberhez forduljunk. A tartós vagy súlyosbodó tünetek arra utalhatnak, hogy a kő nem képes természetes úton távozni, és orvosi beavatkozást igényelhet.

A vesekő okozta tünetek, mint az erős fájdalom, vér a vizeletben, hányinger, hányás, láz, hidegrázás, vagy a tünetek tartóssága, komoly okot adnak arra, hogy orvoshoz forduljunk. Az időben történő orvosi beavatkozás segíthet elkerülni a további komplikációkat és enyhítheti a tüneteket.

Hogyan diagnosztizálják a vesekövet?

A vesekő diagnosztizálása átfogó folyamat, amely magában foglalja az orvosi előzményeket, fizikális vizsgálatot, képalkotó technikákat és laborvizsgálatokat. Ez a megközelítés lehetővé teszi az orvos számára, hogy pontos képet kapjon a problémáról és meghatározza a legmegfelelőbb kezelést. 

A diagnózis első lépése az orvosi előzmények áttekintése és a tünetek megbeszélése. A fizikális vizsgálat során az orvos megpróbálja lokalizálni a fájdalmat és ellenőrzi, vannak-e fertőzésre utaló jelek, mint például láz vagy hidegrázás.

A képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok kulcsfontosságúak a vesekövek diagnosztizálásában, mivel ezek pontos képet adnak a kövek helyzetéről, méretéről és esetleges elzáródásokról.

  • Röntgen: Bár nem minden típusú kő látható röntgenfelvételen, ez a módszer gyors és hatékony lehet bizonyos esetekben.

  • Ultrahang: Ez a módszer különösen hasznos terhes nők esetében, mivel nincs sugárterhelés. Az ultrahang segíthet azonosítani a köveket és az esetleges veseelzáródás jeleit.

  • CT-vizsgálat (komputertomográfia): A legpontosabb módszer a vesekövek diagnosztizálására. Képes azonosítani a kövek helyét, méretét és a húgyutakban való elhelyezkedését. A CT-vizsgálat különösen hasznos a kis kövek azonosításában, amelyek más képalkotó módszerekkel nem láthatók.

  • Vizeletvizsgálat: A vizeletminta segíthet azonosítani a fertőzés jeleit, vér jelenlétét, valamint azokat az anyagokat, amelyek kövek képződését okozhatják.

  • Vérkép: A vérkép segíthet azonosítani a vesefunkció zavarait és az elektrolitszint eltéréseit, amelyek hozzájárulhatnak a kövek képződéséhez.

Vesekő kezelése

A vesekő kezelése elsősorban a kövek méretétől és helyzetétől függ. Kisebb kövek, amelyek természetes úton kiürülhetnek, gyakran kezelhetők bőséges folyadékfogyasztással és fájdalomcsillapítók alkalmazásával. Az alpha-blokkolók nevű gyógyszerek segíthetnek a húgyutak ellazításában, megkönnyítve a kövek távozását.

Nagyobb kövek esetén az extracorporalis sokkhullám-litotripszia (ESWL) segíthet a kövek széttörésében, hogy könnyebben áthaladhassanak a vizelettel. Az ureteroszkópia egy másik módszer, ahol egy vékony eszközt vezetnek a húgyutakon keresztül a kövek eltávolításához vagy széttöréséhez.

Súlyos esetekben, amikor a fenti módszerek nem alkalmazhatóak vagy nem hatékonyak, sebészeti beavatkozásra lehet szükség. Ilyenkor a kő eltávolítására percutan nephrolithotomy (PCNL) nevű eljárást végezhetnek, amely során közvetlenül a vesén keresztül távolítják el a köveket.

A kezelés után fontos a megelőzés, amely magában foglalhatja az étrendi változtatásokat, például a só, fehérje és bizonyos ételek bevitelének korlátozását, amelyek elősegíthetik a kövek képződését. Emellett az orvosok javasolhatnak bizonyos gyógyszereket is a kockázati tényezőktől függően, hogy csökkentsék a jövőbeli kövek képződésének esélyét.