, 2021/9/28
A rejtélyes fekete lyuk épp most fedte fel magát, amikor rajtakapták, hogy egy csillagot falatozik.
Egy fekete lyuk szétszakít egy csillagot egy árapály-bomlasztó eseményben. A tudósok azt mondják, hogy végre először sikerült azonosítaniuk egy régóta keresett közepes tömegű fekete lyukat, köszönhetően annak, hogy elkapták azt egy étkezés közben. A fekete lyukak a világegyetem legszélsőségesebb objektumai közé tartoznak, ami miatt olyan lenyűgözően érdekes objektumokat tanulmányozni. A fekete lyukaknak eddig két típusát sikerült azonosítani: a csillagtömegű fekete lyukakat és a szupermasszív fekete lyukakat.
A csillagtömegű fekete lyukak egy olyan csillag maradványai, amely kimerítette a magfúzióhoz szükséges üzemanyagát, és magába omlott. Ha a csillag nagyjából a Nap tömegének nyolcszorosával, tizenötszörösével nagyobb, akkor szupernóvában robban ki, és magjának ultrasűrű, város méretű maradványát, az úgynevezett neutroncsillagot hagyja maga után. Ha azonban 15 és 100 naptömeg között van, akkor még a tömör mag sem képes ellenállni a csillag összeomlásának, és az összeomlás még tovább folytatódik, csillagtömegű fekete lyukat hozva létre.
A szupermasszív fekete lyukak pedig egymillió naptömegűek vagy még nagyobbak, és a legtöbb nagy galaxis középpontjában találhatók, ha nem is mindegyikben. De mi a helyzet a középső, 100 és 1 millió naptömeg közötti fekete lyukakkal? Ezeket nevezzük köztes tömegű fekete lyukaknak, és eddig nyitott kérdés volt, hogy egyáltalán léteznek-e ilyen objektumok - egészen mostanáig.
A The Astrophysical Journal című folyóirat e havi számában megjelent új tanulmányában az Arizonai Egyetem (UA) csillagászainak egy csoportja azt állítja, hogy egy fekete lyuk, amelyet egy csillag szétszaggatásakor kaptak el egy úgynevezett árapály-bomlásos esemény során, kiderült, hogy a fekete lyukak e régóta rejtőzködő osztályának tagja.
"Az a tény, hogy képesek voltunk elkapni ezt a fekete lyukat, miközben éppen egy csillagot emésztett fel, figyelemre méltó lehetőséget kínál arra, hogy megfigyeljük azt, ami egyébként láthatatlan lenne" - mondta Ann Zabludoff, az UA csillagászprofesszora, a tanulmány társszerzője. "Nem csak ez, hanem a kitörés elemzésével jobban meg tudtuk érteni a fekete lyukaknak ezt a megfoghatatlan kategóriáját, amely a galaxisok középpontjában lévő fekete lyukak többségét is jelentheti"."
Az árapály-bomlásos eseményben elkapott halott csillag maradványai a szétszakadás során nagy mennyiségű röntgensugárzást produkáltak, amit J2150-es fáklyaként ismertek, és amelyet már korábban is megfigyeltek és feljegyeztek. A kutatócsoport, amelyet Sixiang Wen, az UA csillagásza vezetett, felülvizsgálta ezeket az adatokat, és felhasználta őket az okozó fekete lyuk tömegének és pörgésének kiszámításához is.
"A halott csillag törmelékeiből kialakult belső korong röntgensugárzása lehetővé tette számunkra, hogy következtetni tudjunk a fekete lyuk tömegére és pörgésére, és egy köztes fekete lyuknak minősítsük" Míg a szupermasszív fekete lyukak azok a dinamók, amelyek az olyan nagy galaxisokat működtetik, mint a Tejútrendszer vagy annál nagyobbak, addig sok kisebb galaxisnak lehetnek ilyen közepes tömegű fekete lyukak a középpontjában.
"Még mindig nagyon keveset tudunk a Tejútrendszernél kisebb galaxisok középpontjában lévő fekete lyukak létezéséről" - mondta Peter Jonker, a Radboud Egyetem és a holland SRON Holland Űrkutatási Intézet társszerzője. "A megfigyelési korlátok miatt nagy kihívást jelent az 1 millió naptömegnél jóval kisebb központi fekete lyukak felfedezése."